A „mentes” táplálkozást számos félreértés kíséri és előfordul, hogy bizonyos esetekben támadás is
éri. A második részben vizsgáljuk tovább ezt a kérdéskört és kiderítsük mi is az
igazság.

Ha alaposabb utánanézünk, kiderül az is, hogy a dietetikusok és táplálkozási szakértők nem a
glutént „védik”, hanem attól tartanak, hogy a gluténmentes étrend indokolatlanul rostszegénnyé válik. Pedig erről szó sincs, hiszen számos álgabonafajta létezik, amely természetéből adódóan
nem tartalmaz glutént. Ide tartozik a köles, a hajdina, a quinoa és az amaránt is. Ha ezeket
megfőzve rizs helyett használjuk egy rakott vagy töltött ételben, vagy zöldséges köretet készítünk
belőlük, akkor biztosan nem kell aggódnunk amiatt, hogy ne fogyasztanánk elegendő rostot. Arról
nem is beszélve, hogy a napi zöldségfogyasztás ugyanúgy a gluténmentes étrend része.

Hasonló a helyzet a hozzáadott cukorral is. Többek között a túlsúly, az elhízás, az
inzulinrezisztencia, a cukorbetegség ma már szinte népbetegségek, aminek okozója, hogy szinte
valamennyi feldolgozott ételbe belecsempészik a cukrot vagy annak változatát, illetve
származékait (pl.: karamell, juharszirup, méz, glükóz-fruktóz szirup, maltóz, dextróz stb.).
Nyugodtan fogyaszthatunk – sőt fogyasszunk is – minél kevesebb finomított cukrot!
Megnyugodhatunk, ebben az esetben sem lép fel semmiféle hiány, hiszen ételeink nagy része, a
zöldségek, a gyümölcsök, a tejtermékek, a gabonafélék, sőt még az olajos magvak is tartalmaznak
természetesen előforduló cukrokat. Tehát az, hogy a hozzáadott cukor mennyiségét lecsökkentjük,
nemhogy veszélyes, épp ellenkezőleg nagyon is jótékony hatású.

Mi a helyzet a tejtermékekkel? Manapság a laktózmentes készítmények egyre nagyobb
választékban kaphatók, a különbség abban rejlik, hogy a „sima” társaikhoz képest ezek a termékek
laktáz enzim hozzáadásával készülnek. (A laktózérzékenyek szervezetéből ez az enzim hiányzik,
vagy nem termelődik elegendő mennyiségben.) Azt se felejtsük el, hogy az állati eredetű
tejtermékek ma már kiválóan helyettesíthetők növényi alternatívákkal, amelyek ugyanúgy
tartalmazzák az emberi szervezet számára fontos vitaminokat és ásványi anyagokat, mivel ezeket a
termékeket még dúsítják is. Sőt, a tévhitekkel ellentétben nem pusztán az állati eredetű
tejtermékek tartalmaznak kalciumot. A halak, az olajos magvak, a zöld leveles zöldségek (pl.:
spenót, sóska, mángold), a brokkoli és a gombák is elsőrendű fehérje- és kalciumforrások. Arról
nem is beszélve, hogy a legfrissebb kutatások szerint inkább a megfelelő D-vitamin szintre kellene
koncentrálni, hiszen az határozza meg a kalcium felszívódását és beépülését is, tehát a kalcium D-
vitamin, sőt magnézium nélkül önmagában nem sokat ér.

Összegzésként elmondható, hogy ha okosan választjuk meg az alapanyagokat, minőségi ételeket
fogyasztunk, és ezekből dietetikus segítségével tudatosan állítjuk össze az akár mentes
étrendünket, biztosak lehetünk abban, hogy elegendő tápanyaggal látjuk el szervezetünket, és így
a hiánybetegségek elkerülhetők.

Ha kérdésed van, vagy úgy gondolod, hogy segítségre lenne szükséged étrended összeállításában,
vedd fel velem a kapcsolatot ITT! Nem olvastad az első részt? Kattints IDE! 🙂